Vehofsics Erzsébet Zsóka

Vehofsics Erzsébet Zsóka

fotográfus

Nem vagyok igazi fotós. Csak egy nő, aki felveszi a túracipőt, ha meghallja a hívást. Nem is nagyon értek a fényképezéshez, én csak kattintgatok a saját örömömre, mert fotózni jó.
A fotózás életérzés, beszippant egészen. Amikor kezembe veszem a fényképezőgépet és rálépek az ösvényre, megszűnik létezni a világ.
Nagyon szeretek fotózni. Szeretem járni a természetet, lehajolni, lehasalni, felmászni, bekukucskálni, hogy valahogyan megörökíthessem az erdő, rét vagy éppen a város rejtett szépségeit. Mindazt, amivel megörvendeztetnek a fák, bokrok, a patakok, zubogók, vagy éppen az öreg ajtók és ablakok.
Szeretem hallgatni az erdő zajait, a madár csicsergését, a levél zizegését, a patak zúgását.
Szeretem nézni a színeket. Az üde zöldeket, a rozsdás barnákat, a rikító sárgákat, a kéket, vöröset és ibolyát, valamennyi árnyalatát a színek hadának.
Szeretem a levelek között átbukó fénypászmákat, a folyón megcsillanó napfényt, a hegyeken kanyargó utak látványát.
Szeretem visszanézni a képeket, újra és újra átélni azt a pillanatot, amikor a kép készült. Szeretem megmutatni a fotóimat, és örülök, ha az másokban is hasonló érzéseket kelt, mint amit én éreztem akkor, ott, abban a pillanatban.
Szeretem, hogy a fotózás hozzákapcsolt egy közösséghez, ahol a többiek ugyanúgy éreznek a fotózással kapcsolatban, mint én. Ahol segítséget kapok, ha megakadok, ahol társakra találok, hogy nem menjek egyedül az úton.
Szeretem, hogy a fotózás barátokat adott nekem. Igazi, nagyszerű embereket, akik támogatnak és segítenek.

Öt éve vagyok tagja a Győri Fotóklub Egyesületnek. Öt önálló, és számos közös kiállításon mutathattam meg képeimet Győrben, Székesfehérváron és Mosonmagyaróváron.

Négy könyv borítóját díszítik képeim, és idén megjelent Gősi Vali költővel közös, Szavakkal festett képek című albumunk.

Vehofsics Erzsébet Zsóka

alkotásai