Bronzbogár

Bronzbogár

fotográfus, digitális grafikus

Ideértem!
Hosszú út volt,és remélem még hosszabb jön. Időben nem telt el sok, de térben és gondolatokban annál inkább! ’Azt írják’, ide egy bemutatkozó szöveg kell kerüljön.

Nos…elmondhatnám, hogy évtizedek óta fotózom, ezt és ezt az iskolát végeztem, és hogy csilivili díjakkal van tele a kredencem. Elmondhatnám, ha így volna, de nem tehetem.

Ide, s tova most 6. éve, hogy egy születésnapomra kapott kompakt géppel elkezdtem járni a városom (Miskolcot). Nem fotózást, hanem szobrászatot tanultam a középiskolában (az egyetemen pedig szociológiát), valamint az elveim miatt csakis ingyenes pályázatokon indulok, ott is ritkán.

Ez van. Az érzéseim „küldtek” fotózni.

Számomra a fotózás: terápia.
Segít átlendülni a fájdalmaimon, nehézségeimen. Jobban érzem magam a képek elkészülte után. Nem célom, hogy tessen, amit megmutatok magamból, csupán érzések keltését szeretném elérni! A közöny nem jó! Szörnyülködhetsz, velem érezhetsz, nézelődhetsz, mosolyoghatsz, de ne érezd, hogy nem érint meg, amit látsz! Ha ezt érzed, nincs értelme folytatnom…

Merre tartok? Hm… Jó kérdés. Megyek.
Valaki mindig jön és átvisz a következő állomásra. Hol kevesebb, hol több időt töltök ott, de az tudom, hogy megyek előre és bízom a jövőmben! Soha nem adom fel! Menni kell, hiszen a bizonyos dolog ebben az életben: a változás. Míg úgy látom, van értelme a képeimnek, gondolkodom, dolgozom rajtuk. Ha ezt már nem fogom érezni, nem látod majd őket. Most viszont, örülök, hogy itt vagy és megtisztelsz a figyelmeddel!

Bronzbogár

alkotásai